Hagyomány 1832 óta
A jogászi hivatás éves nagy rendezvénye nagyon távoli időkre nyúlik vissza, az elsőt ugyanis 1832-ben rendezték. A bált kezdettől fogva az ügyészeknek, bíróknak, minisztereknek, államtitkároknak, közjegyzőknek, jegyzőknek, ügyvédeknek, bojtároknak – egyszóval a jogot végzetteknek és jurátusoknak – szánták, ugyanakkor mindig is az állandó vendégek között lehetett találni a gazdasági élet szereplőit, művészeket, a közélet területéről érkező meghívottakat. A szakmaiságon túl a rendezvény kezdettől egy polgári közeg estélye volt, a kapcsolatépítés, rég elfeledett barátokkal való találkozás remek alkalma. A jogi hivatás sok száz éves hazai története mintegy ezüst tálcán kínálta a lehetőséget a meghívottak számára, hogy évről-évre egy olyan eseményen vegyenek részt, amelyen nemcsak ismereteiket, de kapcsolataikat is nagyszerűen ápolhatják.
Az országos Budapesti Jogászbál a kétezres évek eleje óta nem került megrendezésre, s ez a hiány nemcsak a szakmát, de a hallgatóságot is évről-évre érintette. A kontinuitás korábban csak 1914-1921 között szakadt meg, az I. világháborút követő újraindításához pedig egy európai hírű nemzetközi magánjog tudós, dr. Szászy István neve köthető, aki 1921-ben, a Magyar Királyi Tudományegyetem harmadéves joghallgatójaként újraszervezte a már akkor is nagyhírű bált, mely egészen a kétezres évek elejéig kisebb vagy nagyobb méretben, de megszervezésre került. Érdekes történeti összefüggés, hogy a főváros másik legjelentősebb társasági eseménye, az 1886-ban először megszervezett budapesti Operabál 1911-ig, majd a két világháború között csak 1934-ben, azt követően pedig 1996-tól nyitotta meg kapuit a közönség előtt. Ez utóbbi mára megszűnt, így a Budapesti Jogászbál az utolsó hírmondója a főváros nagymúltú eseményeinek.
A korábbi bálok presztízsét mára talán az is jelzi, hogy az elmúlt évek viszontagságai alatt sem tudott más, hasonló rendezvény a helyébe lépni. Jelentősége – levéltári adatok szerint – talán abban is tettenérhető, hogy évtizedeken keresztül a báli szezon időrendileg első estélye volt, melyhez a további bálok szervezői saját naptárukat igazították. Ez talán érthető, hiszen hazánk – az Anna bált (1825) követően – második legrégebbi estélye, a főváros tekintetében pedig az első. A bál sok területen eltért a többi eseménytől, s ezek közt is kiemelten fontos volt a hallgatóság részvétele, így az elsőbálozók jelenléte. Ugyanakkor a vendégek között mindig is képviseltette magát a kor gazdasági életének, kultúrájának és közéletének szereplői, s ezáltal a jogászbál évről-évre egy nagyon színes és multidiszciplináris esemény lehetett.
Célunk, hogy egy olyan eseményen vehessenek részt a vendégeink, amelyen egy ünnepi percet szentelhetnek hivatásuknak és tradicionális, mégis sok tekintetben újragondolt keretek között tölthetnek egy különleges estét. A Budapesti Jogászbál így 2015-ben a hagyományok megőrzésével, újragondolt és felfrissített koncepció mentén éledt újjá, s a szervezés odaadó és lekiismeretes munkájának reményével a két évszázados történet talán visszahelyeződik az őt megillető helyre. Ezt jeleníti meg a Budapesti Jogászbál helyszíne, programja, hazai bálok tekintetében kimagaslóan magas védnöki és díszvendégi kontingense, valamint azok az apró, de fontos részletek, amelyek mind egy dolgot sugallnak: tradíció és modernitás. Ez a két évszázados hagyományokból táplálkozó estély született újjá 2015. február 28-án a Gundel Étteremben.
A bál évről-évre nem reprodukálni szeretné önmagát, hanem minden évben vendégül látni egy elismert társadalmi-szakmai közösséget:
- 2015-ben az orvosokat,
- 2016-ban a professzorokat és akadémikusokat,
- 2017-ben a bankszférát,
- 2018-ban a mérnököket,
- 2019-ben a közgazdászokat,
- 2020-ban a sportolókat
- 2024-ben pedig a művészek asztaltársaságait.
Várjuk Önöket tisztelettel és szeretettel:
a Budapesti Jogászbál szervezői